A mai napon megértettem mi is az agyrém. Elindultunk nagyjából időben, Solymárra a Zsíros-hegyre. Eddig minden jól ment. Felpakoltuk a gyerekeket és boldogan elindultunk a gyönyörű őszi napsütésben a csodálatos színes erdőbe. Majd jött az első csapás! -Anya, nagyon kell kakilni! Nincs semmi baj, megpróbáltuk, mint az őzikék. Avarba guggolva, Ádámostul... de bizony az őzike nem akart kijönni. Ezután szúrt a cipő! Biztos tüske ment bele. Levettük, de nem volt benne semmi... Ezután szúrt a harisnya! Na azt már nem vettük le, szúrjon ha akar... Három kakipróbálkozás, két cipőlevétel, néhány melegemvandenagyonfázok után, bejelentette, hogy menjünk haza mert ő nagyon fáradt. Közben nyávogás, hisztihegyek, könnyzápor. Persze közben a hátiszirénám is néha felvijjogott, hogy teljes legyen az élmény.
Tanulság: Aki ezt olvassa és még nem rendelkezik gyermekkel, hát jól gondolja meg! Csodálatos dolog a gyereknevelés, de amit sokan nem tudnak, hogy a szakkönyvekben a másik megnevezése: agyrém.
A fentiektől eltekintve, nagyon jó volt kicsit kirándulni. Nagyon szép időnk volt és nagyon szép terméseket gyűjtöttünk, amiből itthon egy szép ajtódíszt készítettünk Izivel.
És a Ritustól kölcsönkapott meitai is fantasztikus volt, azt hiszem Ádámnak is nagyon tetszett. Ja, és idén nem megyünk többet kirándulni :)
Izivel készítettük ezt az őszi tájképet pár nappal ezelőtt. Van rajta légyölő galóca, anyukaőzike, apukaőzike és gyerekőzike, illetve erdész bácsi és Jancsika (akik jól láthatóan fiúk!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése